Mielőtt még körbenéznénk a világban. álljunk meg egy pillanatra...Hol vagyunk mi?Ki áll mellettünk?fogja e valaki a kezünk?Ha mindezekre választ kaptunk,nézzünk szét,lássuk meg,vegyük észre a csodákat. Kék ég,hatalmas,erős .Madarak,melyek helyet kaptak a levegőben,az égen,ahhoz,hogy kiterjesszék szárnyaikat és sokatmondóan ragyogjanak,tündököljenek,szárnyaljanak az ég deli kék pompájában. Sokszor álmodtam,hogy repülök,szállok,valóban csodálatos érzés. Repülni annyit jelent,mint szárnyalni a szabadság fehér mezsgyéjén. Sokszor a boldogságtól is néha elszállunk. Mondják sokan a mai szlengben,teljesen elvagyok szállva. Mit értenek ezalatt? Talán valami olyasmit,amit annak idején Latinovits Zoltán is oly gyönyörűen megfogalmazott:”Emlékszem a röpülés boldogságára,hiszem,hogy a szárnyaim újra nőnek...”Ő valóban tudott röpülni. Röpült a színpadon ,a mindennapokban,a szerelemben s most a túlvilágon is biztosan. Hány és hány ember kergeti magát hamis repülés világába,melyek csak ideig óráig adhatnak rövid boldogságfoszlányokat,s amikor felébrednek jönnek rá,hogy igazán nem is voltak boldogok. Valaki egyszer azt írta nekem,hogy soha nem tudjuk azt,hogy boldogok vagyunk,csak azt,hogy boldogok voltuk. Igen...van benne valami...
Tehát hol vagyunk mi a világban?Ha biztosan tudjuk a helyünk és onnan semmi sem mozdíthat ki bennünket,akkor már nyert ügyünk van. Útban vagyunk a boldogság felé. Ha mindezek mellett még áll valaki mellettünk és az erősen fogja a kezünk,akkor kétszeresen nyert ügyünk van,mert nem vagyunk egyedül.
Az égről már beszéltem,most nézzünk le lassan és vegyük észre a teremtett csodákat,én ezek közül a fákat emelném ki. Erősek,ingathatatlanok,főleg a felnőtt fák,valahogy így van ez az embereknél is. Minél idősebb valaki annál erősebb,ingathatatlan és minél fiatalabb valaki ,annál befolyásolhatóbb. Mondjuk ezen el lehet bármikor vitatkozni,mert sok kicsi csemete oly határozottan mondja, azt hogy nem,hogy annál határozottabban már nem is lehetne.
A pénz ,mint boldogságforrás.
Manapság a pénzért már mindent lehet venni. Lehet venni szép bőrt,szép szájat,sokszor egészséget is. Egy dolgot nem lehet megvásárolni. Na mit?Kitaláljátok? Istent. Isten nem eladó. Megszerezhető természetesen,de nem pénzért. Nem lehet megvásárolni. Sokan rohangálnak fejvesztetten a világban,a gazdagságtól megittasulva,azt híve ,hogy boldogok. Hát innen messziről tudtukra adom,hogy az nem boldogság,az csak egy foszlány,mely nemsokára eltűnik vagy éppen megszokottá válik és épp azért ,mert megszerezhető. Gondoljunk csak bele,mindig az jelenti a legnagyobb boldogságot,ha megkapjuk azt,ami megszerezhetetlen volt ebből vagy abból az okból kifolyólag. Amint megszereztük,megkaptuk boldogsággal tölt el,ám milyen az ember?Újabb boldogságforrás után kutat. Szerencsére rengeteg boldogságforrás van a világban és szerencse,hogy nem mindenkinek ugyanazt jelenti a boldogság. Lehet,hogy valakinek az jelenti a boldogságot,hogy a legújabb Volkswagennel furikázhat a városban és lehet,hogy van olyan,akinek a legnagyobb boldogság az ,ha aznap este be tud egy éhező szájat tömni egy szelet kenyérrel.
Dőljünk hátra és gondolkozzunk el mélyen,mikor voltunk valóban boldogok. Én azt hiszem akkor,amikor megszülettem és láttam a fényt,bár ez lehet csak erős képzelgés,hogy emlékszem rá,de ha még így is van,akkor is mindenképpen szép és boldog pillanat egy ember életében és főleg az őt körülvevőkében. Sokan félnek a haláltól,bár igazából nem kellene. Visszamegyünk oda,ahonnan valójában jöttünk. Természetesen nem anyánk hasába,hanem még annál is előbbre. Az örök fény hazájába,ahol még a levegő is boldogságból van. Azért él bennem a halál gondolata erősebben ,mert egyszer már majdnem meghaltam. Ott volt a majdnem. Autógázolásnak voltam az áldozata és csodával határos módon mégis itt vagyok,mondhatni egészségesen. Azonkívül mindkét szülőm elvesztettem,mások úgy mondanák,meghaltak. Én azt mondom,átmentek a fénybe,abba a fényes világba,ahol minden boldogságból van és persze ott van Ő is,a Mindenható és ez a legnagyobb boldogságforrás. Lehet,hogy nekik is nehéz ott valamiért,bár ebben egyáltalán nem vagyok biztos,inkább nekünk van nehéz dolgunk,akik itt maradtunk. Meg kell birkóznunk az élettel vagy,ha úgy tetszik az élet birkózik meg velünk .Vagy lehet,hogy nem is birkózunk,csak hagyjuk hogy sodorjon minket az élet. Szerintem az utóbbi nem jó választás. Álljunk két lábon és igenis harcoljunk az élettel,az életért.,mert minden nap egy új kihívás,minden nap egy új élet,ami nem magunktól van,hanem egy fentről érkező,derűsen szép szivárvány érkezése a hajnal derengő szürkeségében. Minden nap küzdeni kell valamiért,valakiért,tehát legyünk résen és ébredjünk fel a félhomályból. Sok ember reggel fölkel,elvégzi a rutinokat,a munkában elvégzi a rutinokat,hazajön,megint elvégzi a megszokottakat,lefekszik és kezdődik minden előröl . Hol van itt a boldogság,kérdezem én? Megállunk egy pillanatra és megcsodáljuk reggel a tiszta eget,a madarakat?Belenézünk-e a másik szemébe és azt mondjuk -e neki,hogy :Szeretlek. Elmondjuk-e a másiknak,hogy milyen jó,hogy van?Vagy nem. Vagy elmegyünk némán mellette és nem halljuk meg,hogy a másik talán azt mondta,hogy:Jó reggelt!Megállunk-e esténként az ablakban vagy kinn és felnézünk- e az égre megcsodálván a több milliárd csillagot?Ugye,hogy nem. Hát álljunk meg,nézzünk fel,szóljunk kedvesen vagy mosolyogjunk olyankor ,amikor dühösek vagyunk. Próbáljuk ki...Ha egyszer elmosolyogjuk magunkat,amikor dühösek vagyunk,meglátjuk,hogy milyen szánalmas kicsiség dühösnek lenni. Persze nem azt mondom,hogy mosolyogjunk,akkor amikor épp ledől a házunk,mert földrengés volt. Mondjuk akkor nem dühösnek,hanem szomorúnak kellene lenni. Szomorúnak azért,mert talán egész életünk munkája odaveszett. Egy mosoly azonban,melyet lehet mástól kapunk,erőt adhat a továbblépéshez,amire mindig,mindenféle helyzetben szükségünk lehet. Egy mosoly lehetőséget adhat bármire,de főleg a boldogságra. Mosolyogjunk tehát bátran,mert sok esetben életet menthetünk vele. A mosoly a ki nem mondott szeretet önmagunk és az emberek felé. Hány és hány embernek lenne szüksége csak egy mosolyra,ahhoz hogy tovább tudjon lépni akár önmaga,akár a világ útvesztőjében. Sokféle mosoly van...Van gúnyos mosoly is és van szeretetet ébresztő mosoly is. A gúnyos mosoly mindig negatív,a szeretetébresztő mosoly pedig mindig pozitív. Legyünk hát pozitívak ,ne essünk abba a hibába,hogy elfelejtünk mosolyogni. A mosoly reményt ad az életre,a mindennapokra.
Mi a helyzet a hittel?Ösztön vagy nem,de belülről mindenki hisz valamiben,másképp elviselhetetlen lesz az élet. Hinni kell. Hinni lételem. Az Istenbe vetett hit többet ér minden hitformánál,Ő ad erőt,Ő ad boldogulást az élet minden területén. Gondolkoztunk-e már valaha azon,milyen lehetne az életünk ha hinnénk magunkban,hinnénk a másikban,hinnénk Istenben. A hit erőt szül, hegyeket mozgat meg. ''Aki hitét elvesztette,annak többé már nincs mit elveszteni''(Seneca)Az emberek általában csak a kézzelfogható dolgokban hisznek és olyan dolgokban,amit látnak. Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.(Máté 17,20)
Ha egy gyermeket megkérdeznénk,kiderülne,hogy rengeteg olyan dologban hisz,amiben mi felnőttek már kevésbé vagy egyáltalán nem hiszünk. Emlékszem,gyermekkoromban alig vártam a Húsvétot,hogy felfedezhessem,megkereshessem a csoki- és a valódi nyuszikat a kertünk bokraiban. El sem tudtam képzelni,hogy netalán nincsenek ott...Azonban,azokat valakinek oda kellett tennie,jól el kellett rejtenie,hogy nekem a keresés örömében részem lehessen. Ő volt az én Édesanyám...Ő tanított meg hinni. Hinni magamban,hinni a Húsvétban,a Karácsonyban,mindenben, ami szép, jó és értékes. Ha majd egyszer gyermekem vagy gyermekeim lesznek,én is megpróbálom őket a hitre nevelni. A hit nem függ a kortól,sem az időtől. Hinni bármiben lehet,ami előbbre visz minket,ami éltet. Hinni kell,hogy minden sikerül,hinni kell,hogy a zord fellegekből kisüt ránk a nap. A hit csodákra képes. Sokat beszélnek arról,hogy vannak csodálatos gyógyulások. Nemrég olvastam egy cikket arról,hogy egy anya szült egy gyermeket és a gyermek meghalt. Az orvosok lemondtak róla. Az anya a mellkasára helyezte és elmondta neki,hogy mi várt volna rá,ha életben marad. Két órán keresztül mesélt neki és egyszer csak a gyermek felébredt a halálból. Ez igazi csoda,az anya hitt abban,hogy gyermeke visszatér az életbe. A hit új életet adott,még egyszer megszületett a gyermek. Lássuk be,hogy mindannyiunknak szüksége van látott,megtapasztalt és hallott,nem látott csodákra. A szív ajtaja mindig nyitva áll a csodák befogadására. Tekintetünket emeljük fel és nézzünk a csillagokra,az égre,a kékre,a madarakra,a felhőkre...Lenn a földön a fűre,a fákra,a virágokra,az állatokra,az emberekre...Lelkünkben az örömre,a békére,a jókedvre,a szeretetre,a szerelemre...Mennyi csoda van és mind ránk vár. Fedezzük hát fel,ne legyünk restek nem észrevenni őket. A körülöttünk lévő megszokott dolgokban lássuk meg a nemhétköznapit,örüljünk az életnek,örüljünk magunknak,embertársunknak,a világnak. Én úgy gondolom,hogy az élet minden perce ajándék,ajándék egy levegővétel is. Hányan mondják az idősek közül,hogy minden perc ajándék,főleg akiknek családja van. Csak az tudja igazán átérezni a napok ajándékát,akinek van miért és főleg kiért élni. Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb ajándék. Szeretet,ha nincs bennem ,semmi vagyok,mondja a biblia oly sokrétűen. A szeretet mindent megold,a szeretet is olyan mint a hit,erőt ad,gyógyít. Szeressünk,a többi jön magától. Ha ellenségünket szeretni tudnánk,felemelkednénk olyan dolgokhoz,ami meghaladja erőnket. Ha nincs senkink,aki szerethetne,a leghatalmasabb Szeretetben akkor is részünk van,mert a jó Isten már akkor szeretett bennünket,amikor még meg sem születtünk és örökké szeretni fog,bármi is legyen velünk.
|